Bálint napja
Bálint napja (febr. 14.), a házasság orákulumoknak és szerelmi varázsnak (l. o.) kedvező napok egyike Olaszországban, különösen Sziciliában. Angliában és Skótországban továbbá Belgium és Éi Franciaországban; sőt néhol Németországban is. E mellett még arról nevezetes, hogy egy igen régi (Angliára nézve 1476 óta hiteles adatokkal igazolható) szokás szerint e napon az ifjak és lányok azon másnembeli ismerősüket, akinek nevét sorsolás útján hitök szerint a végzet erre kijelölte, vagy egyszerűbben akivel a szent napján korán reggel legelőször találkoznak, Valentin, illetve Valentine néven szólítják, megajándékozzák s attólfogva egy éven át kitüntető figyelemben részesítik, s mintegy kiválasztottjuknak, kisorsolt jegyesüknek tekintik. A sorsolás egyik módja, mely Angliában régebben szokásos volt (Brand, Observations on pop. antiquities etc. London 1841-42, I. 32.), hasonló azon András- és Szilveszternapi, vagy karácsonyesti babonás gyakorlatokhoz, melyekkel a házasságra áhítók jövendőbelijök felől a végzettől felvilágosítást nyerni remélnek. Buchanan angol tudós és költő (1506-582) egy latin versében (Poemata 1609, 372. l.) szintén megemlékezvén ez ősi szokásról, azt véli, hogy a szerelmesek ez enyelgésükkel a B. körül párosodó madarak példáját követik:
Quisque sibi sociam iam legit ales avem;
inde sibi dominam per sortes quaerere in annum mansit ab antiquis mos repetitus avis.
Quisque legit dominam, quam casto observet amore, quam nitidis sertis obsequioque colit,
mittere cui possit blandi munuscula veris.
inde sibi dominam per sortes quaerere in annum mansit ab antiquis mos repetitus avis.
Quisque legit dominam, quam casto observet amore, quam nitidis sertis obsequioque colit,
mittere cui possit blandi munuscula veris.
Ma már Angliában, kivált a műveltebb körökben, leginkább csak az utolsó sor említette ajándékküldözés van divatban, melyet sokszor jó ismerősök közt megengedhető tréfás ingerkedések (névtelen levelek, bohókás beugratások stb.) helyettesíthetnek, vagy kisérnek, majdnem az újévihez hasonló forgalmat okozva a postán. Franciaországban (ahonnan e szokás annyi más udvari és lovagias, meg a szerelem művészetéhez és a társas élet csinjához tartozó gyakorlattal és hagyománynyal együtt talán már a normann hódítás korában került át Angliába) elég régi nyomára akadunk a B. jelentőségének Károly orleansi herceg három s komornyikja, a szintén verselő Tignonville egy negyedik rondeau-jában. (Poésies complétes, Ed. de Charles d'Héricault. Coll. Jannet-Picard. Páris, Lemerre 1874, II. 210.) V. ö. Wolf, Beitr. z deutschen Mythol, II. 103 Revue des Trad. pop. IV., 179 s k. l. Pitré. Bibliot. d. trad. pop. Sicil. XVII., Usi e costumi II. 6.
