Automata
Automata (gör., önnönmagától mozgó). A. alatt oly mekanizmust értünk, melyet bizonyos ideig a belsejében fölhalmozott erő külső segítség nélkül is mozgathat. Ilyenek p. az órák, a bolygómutatók, pecsenyeforgatók és az iparban használt egyes munkagépek, mert emberi kéz hozzájárulása nélkül mozognak. Szorosabb értelemben véve A. alatt azokat a mekanizmusokat értjük, melyek élő lények mozgását utánozzák és alakjuk is hasonlít ezekhez. Eféle A.-kat már az őskorban ismertek. Hiresek voltak tarentumi Archytas (l. o.) repülő fagalambja, Pausanias sasa, Démétrios Phaléreus csigája és Ptolemaios Philadelphos androidja. A középkorban Albertus Magnus oly androidot szerkesztett, mely a vendégeknek az ajtót kinyitotta és a belépőt üdvözölte. Regiomontanus járó legyet és sast készített, az utóbbi a Nürnbergbe bevonuló Miksa császárt szárnycsattogással és fejbólintással űdvözölte. A zsebórák feltalálása után (Hele Péter 1500) még több A.-t szerkesztettek. Voltak zenélő, lövöldöző, táncoló, harcoló stb. A.-k. A straszburgi münszter hires órája 12 apostolával és kukorékoló kakasával szintén ebből az időből való. Eféle órák még a lübecki, prágai, olmützi; a schwarzwaldi órákon még mai nap is kakuk jelzi az órák ütéseit. A XVIII. században legnagyobb hirü volt a grenoble-i Vaucanson és a chaux de fonds-i Droz Jakab A.-ja. 1807. Kaufmann Drezdában helyesen fuvó trombitát mutogatott, késöbb trombitáló androidot ís készítettek. Kempelennek sakkozó androidja nem volt A., mert benne élő ember mozgatta a nagyon elmés mekanizmust. Ujabb időben mérő és elárusító A.-kat is kezdenek használni.
