Abszolut
Abszolut (lat.) a. m. feltétlen. Többnyire átvitt, filozofiai értelemben használtatik: föltétlen, amit nem viszonyítva máshoz tekintek, ami nem függ semmitől, sem a gondolkodásban, sem a valóságban, ami létokát magában hordja. Tehát ellentéte annak, amit föltételesnek, azaz föltételektől függőnek, viszonyosnak, azaz másra vonatkozónak mondunk. Az A. fogalma a filozofiai gondolkodásnak problemája. Szóba jön a logikában s ismerettanban, mint az abszolut, kétség alá nem vethető igazságoknak, a tudásnak kérdése; az erkölcstanban, mely a föltétlenül kötelező erkölcsi törvényeket tárgyalja; a metafizikában, mely az abszolut létet, az abszolut valót, istent kutatja. Az A. fogalmának felfogása tehát egész filozofiai világnézletünktől függ. Vannak, kik e fogalmat egészen ki akarják küszöbölni a filozofiából; számukra A. nem létezik, minden tudásunk viszonyos, föltételes. Ez Kant ismerettaná-nak is egyik főtétele. Tanítása az, hogy ránk nézve csak tapasztalati viszonyos megismerés létezik; ami a tapasztalat körét megha-ladja, a föltétlen azt elméleti megismerés utján nem érhetjük el. Az A.-ra; vonatkozó eszmék nem adnak igazi ismeretet. De azért van hasznuk, mert jelzik, hogy a tapasztalati tudást soha befejezettnek ne tekintsük s mindig tovább kutassuk. L. Kant.
Abszolut az esztetikában
a szép legmagasabb fokának jelzője. A szép, mely időhöz és helyhez van kötve, megnyilatkozásaiban egyes korok és népek nézeteit és izlését veszi fel magába. Ezen relativ v. korszak szerint változó szép fölé helyezi az esztetika az A. szépet, mint amelynek kétféle minősége van; 1. tiszta, mert az örök emberit tükröztetvén, semmi egyéni v. korbeli érdek v. vágy által meg nem fertőztethetik; 2. tökéletes, mert az egyéni korlátoltság semmi nyomát magán nem hordja, hanem a lángelmének kifogástalan, a néző minden érzését betöltő alkotása. Ily A. szépséget tüntet fel leginkább a görög plasztika és a modern klasszikus zene. Némelyek szerint az A. szépség csak az eszmékben létezik.
Abszolut szabály
a. m. feltétlen érvénynyel biró szabály; ellentéte a relativ szabály melynek csak viszonylagos érvénye van. -Abszolutizmus (l. o.) politikai szempontból az államhatalom korlátlan gyakorlását jelenti; az ennek megfelelő szervezettel biró állam A. állam; ki az államhatalmat korlátok nélkül birja, A. uralkodó; s az A. államforma, illetőleg a fejedelmi hatalom korlátlanságának hivei abszolutisták (l. o.).
