Abrak
Abrak alatt azok a töményített takarmányfélék értendők, melyek kedvezően hatnak az izomerőre, s emiatt főleg lovak és jármos ökrök etetésére használtatnak Ilyenek elsö sorban a zab, a hüvelyes magvak, a rozs, a húsliszt és a szárított sikér, másodsorban pedig azok a takarmányfélék, melyekkel előbbiek bizonyos mértékig hátrány nélkül helyettesíthetők, minő a kukorica, árpa, malátacsira sat. Az A. elnevezés eszerint nem a takarmány táptartalmával, hanem azzal függ össze, hogy kedvezően hat az izomerőre. - Gyökér-abrakot nyujt a cukorrépa (burgundia), a káposzta-repce fajtái (Brassica Napus L. var. rapifera; karórépa, földi kalaráb), a kerekrépa (Br. Rapa L. var. rapifera (fehérrépa, tövesrépa), a földi mogyoró (Lathyrus tuberosus L.), a sárgarépa, csicsóka, pasternák, burgonya stb., - gyümölcs- v. szemabraknak való a tök, dinnye, alma, körte és szilva, - a vadgesztenye Szlavoniában és Horvátországban az ott vadon termő jó gesztenye is, a zab, árpa, a kánáriköles, a tölgyek makkja, a kukorica, a vetett kaszanyüg (abrakborsó, Vicia sativa). A.-nak nem nevezhetők azok a töményített takarmányfélék, melyek a szervezetet petyhüdtik, p. a repcepogácsa korpa, takarmányliszt stb. Ujabban az A. szó helyett a németből fordított erőtakarmány rossz magyarságu szavat is nasználják A.-mester, A. zsák, A.-tarisznya, A.- pénz, A.-rosta, stb. önként érthető elnevezések. Átvitt tréfás értelemben abrakolás ütés-verést, ostorozást jelent. A régi magyaroknál, a szolgáknak adott étel mennyiségét is abraknak nevezték.
