Ábrai
Ábrai Károly, szépirodalmi iró, szül. Szatmárt 1830 dec. 8-án.; mint ifju résztvett a szabadságharcban s csak azután fejezte be jogi és teologiai tanulmányait a debreceni főiskolán. 1853-tól Szatmárt, 1862-től Hódmezővásárhelyt tanárkodott, 1870-ben Hódmezővásárhely városa, 1871-ben pedig Csongrádmegye főjegyzővé, s 1876-ban ismét Hódmezővásárhely városa polgármesterré választotta, mely tisztéből 1884-ben vonult vissza a magánéletbe. Irói pályáját az 1846-iki Életképekben kezdte tudósításokkal s azután egyéb lapokban folytatta, igy 1854-től a Hölgyfutár, 1856-1860 a Napkelet, majd a Divatcsarnok, Nefelejts, Fővárosi Lapok, Hon, Magyarország és a Nagyvilág munkatársa volt, 1869-ben pedig a Vásárhelyi Közlönyt alapította és 9 éven át szerkesztette, azonkívül is számos fővárosi és vidéki lapba és naptárba irt novellákat, történeti rajzokat, esztetikai és tárcacikkeket birálatokat és apróságokat. Önálló munkái: Történeti beszélyek 2 köt. Pest 1859, Az utolsó Szapolyai regény 4 köt. 1860, Egy esküszegő király 1861 Emléklapok a hazai történelembőL 1861 Rajzok nemzetünk multjából 1862, Nagy hazafiak regény 3 köt. 1865, A paradicsomkertben 2 köt. 1866, Vihar után 4 köt. 1867, Romok a hullámtörésből 4 köt. 1868, Hangok a viharból elbeszélések 1869, Magyarország 1848-49. regényes korrajz 1870. Mint iró az 50-es és 60-as évek alatt volt virágjában.
