ZUG
ZUG, fn. tt. zuyg-ot, harm. szr. ~a. v. ~ja. Jelentésére nézve am. szug, de amaz általánosb használatu. „Minden szöget, minden zugot Ugy lel, miképen megszokott.“ Arany János. (A Költő Hazája) Ikeritve: zig-zug, mint, szěg-szug, v. szög-szug. Több öszvetett szóban jelent a maga nemében hitványat vagy rejtekben működőt, mint zugfirkász, zugiskola, zugnyomda.
