VAL, (2)
VAL, (2) törzse a lét- és birtokige függő multjának: val-ék (= val-a-ek) valál (= val-a-al) val-a stb. és részesülőjének; val-ó. A mutató mód multjában és az óhajtó módban: vol, pl. vol-t-am, vol-t-ál, vol-t stb. és vol-n-ék (= vol-na-ek), vol-n-ál (= vol-na-al) vol-na stb. A Müncheni codexben eléjön a részesülőben is ,levén’ értelmében: „Simon Péternek azért kési valván.“ (János XVIII). Továbbá ugyanezen codexben eléjön a határtalan mód: volni: „Kik mondják a felkeletet nem volni“ (resurrectionem non esse. Mark. XII). ,Vala’ helyett vola (az o mint zárt vagy mély ao) áll a régi Halotti Beszédben szokosztja vola. Ugyanigy találjuk egy régi levélben is (1526-ik évből): „Kissebejth vola engem.“ (Szalay Á. 400 m. 1. 3. lap).
Idegen nyelvekben legközelebb áll hozzá a mongol bol szintén létige törzse, a mely minden időben és módban rendesen ragoztatik; továbbá a votják és osztják val, lív vol, vuol, szürjén völ törzsek. V. ö. VAN. Továbbá
Rokon hozzá a török-tatár és vogul ol, finn és észt ole, mordvin ul’e, hegyi cseremisz ul, ïl, ol, végre a lapp orro; és „van nekem neked“ stb. értelmében az oszmanli var és csagataj bar. – A régieknél, nevezetesen a Müncheni és Bécsi codexben az állapotjegyzőben is eléfordúl, még pedig a hajdan divatos mód szerint személyragozva, pl. Müncheni cod. János IV. fej. „Miképen te zsidó valvád kérsz én töllem innod.“ (Judaeus cum sis. Pestinél, ha zsidó vagy. Erdősinél, te zsidó lévén). Máté VII. fej. „Ha azért tü gonoszok valvátok tudtok jó adományokat adnotok.“ (Si ergo vos cum sitis mali). János XVIII. „Simon Péternek azért kési valván kivevé azt.“ (Pestinél, „mikoron tőre volna.“) Lukács XIV. fej. „Egyébként még messzől valvári, követséget eresztvén kéri azokat,“ azaz, midőn még messze volt. Ezek helyett ma lévén van szokásban. Továbbá szintén a régieknél eléjön ,vall“ átható ige helyett, s néha ezen egész alakban is, tárgyesetes viszony névvel a latin habeo értelmében. Máté V. fej. „Hogy te atyádfia val valamit te ellened“ (si frater tuus habet aliquid contra te). Ilyenek ugyancsak a Münch. codexben „Ördögöt val“ (daemonium habet). „Hálálatot val“ (gratiam habet). „Világot vallotok (lucem habetis) „Menekedetet nem valnak“ „Valalokat valló“ (possessiones habens), „Nem valvád menyekzői ruhát“ (non habens vestem nuptialem): A Bécsi codexben „Történék kedig hogy a szántóföld urat val vala Booz nevőt.“ (Ruth. II.). A Debreczeni Legendáskönyvben: „Valja az életnek velágosságát“ (2. 1.). „Nagy keserüséget szivébe valván.“ (58. 1.). „A szépségöt magában vallja“ (182. 1. „Bizodalmat (24), sebeköt (35), szeretetöt (70) vall.
Ez értelemben ma is mondjuk: becsületet, szégyent, gyalázatot, kudarczot, kárt vall. A köznépnél ma is hallható: Kevés gyümölcsünk termett, s azt sem tudtuk megvallani. azaz, birtokunkba venni. Mai szokás szerént ama régiek helyett (,habeo’ értelmében) leggyakrabban van nekem, neked, neki stb. néha pedig bírok, bírsz valamivel v. valamit, divatoznak, pl. van neki karikagyürűje. Ördöge van. Szégyene, kára van. Felesége, gyermekei vannak, de gondja is van; Tagadólag: nincs sincs, v. nem, sem bírok, bírsz stb. Péternek nincs pénze. Semmim sincs. Nem bírok semmivel. Semmivel sem bírok. l. VALL.
