ÜTKÖZÉS
ÜTKÖZÉS, (üt-köz-és v. üt-ög-öz-és) fn. tt. űtközés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~re. Általán két, ellenirányban egymással erősen érintkező testnek viszonyos szenvedő állapota. Összeütközés. Megütközés. Ez utóbbi átv. ért. visszataszitó, kellemetlen hatás, melyet érzünk, midőn valami kedélyi hajlamunkkal, erkölcsi nézeteinkkel, várakozásunkkal stb. ellenkezik. V. ö. ÜTKÖZIK.
