ÜK, (1)
ÜK, (1) fn. tárgyesete: ~öt. Párizpápainál Nagyanyád anyja (abavia); Szabó Dávidnál: ük am. szép- v. nagyanyának anyja (proavia), ük anyja (abavia), üknek üki (atavia); Molnár Albertnél Kresznerics szerint nagyanya (avia), Édes kiadásában proavia (die Alt–oder Grosz-Grosz-Mutter). Székelyes tájejtéssel: uk a Tájszótárban am. mátka nagy anyja. Némely régieknél: ik, ike. „Szent Anna aszszony Krisztusnak ikeje.“ Kazinczy cod. 39. 1. „Te naponkéd az ikömnek tisztöletet tész.“ Ugy. o. 54. 1. „Mit gondolhatunk nagyobb méltóságot és tisztességet Istentől adatni, minthogy istenszilő magzatnak atyja és anyja lenni, és istennek ősi iki neveztetni.“ Érdi cod. 435. 1. Ezen tétovázó jelentéseken a törvényszaki ujabb irodalom akként segíte, hogy a nagyanyának nagyanyját nevezi ük-nek, ily fokozattal: 1. anya (mater), 2. nagyanya (avia), 3. ősanya (proavia azaz nagyanyának anyja), 4. ősnagyanya vagy ük (abavia), 5. ükős (a nagyanyának ősanyja-atavia). A mongolban eke és a szanszkritban akká am. anya; továbbá szintén a mongolban üköi am. néne (soeur ainée); Budenz J. szerént a finnben eukko és finnlapban akko am. nagyanya.
