ÚTT
ÚTT, fn. tt. út-at v. ut-at. Személyr. út- v. ut-am, ~ad, ~ja v. ~a, ~aim, ~aid stb. Jelent menést, járást valamely távolabb helyre, vidékre, oszágba stb. Útra készülni. Útnak indulni, eredni. Úton lenni. Útravaló költséget, málhát vinni. Nagy útat tenni. Útat vetni = tenni.
„Ha már eljösz hozzám, kedves,
Kérlek hosszú útat ne vess.“
Kérlek hosszú útat ne vess.“
| (Népd.). |
Útról megtérni. Unalmas, mulattató út. Útban, útközben. Fele úton, fele utján. 2) Jelenti azon vonalt, vagy irányt, melyen bizonyos test mozogva helyről helyre halad. Egyenes, görbe, keringős, csavargós, lejtős, meredek út. Tengeri út. Levegői út. Szelek, felhők, folyók útja. Szorosb ért. kisebb nagyobb szélességü térhuzam a földszinén, melyen valaki v. valami tovább-tovább halad. Széles, szoros, keskeny, sima, rögös, száraz, poros, sáros, kátyolos út. Járt, járatlan mély út. Gyalog út, kocsiút, v. szekérút, szánút, vasút. Csinált, töltött út, Országút, postásút, közlekedési út. Félrevaló út. Nap útja, csillagok útja, azaz pályája, forgása. Keresztút, egy másikat átmetsző út; különösen böjti ájtatosság a római katholikusoknál, Urunk fölfeszítésének emlékezetére. Oldalút, középút, rézsút. Útat nyitni, törni, csinálni, javitani. Útat váltani valamerre. Másfelé venni az útat. Útat téveszteni, veszteni. Ez az út félre vezet. Kitérni az útból. Letérni az útról. Útnak indulni. Jó úton járni, átv. ért. valamit helyesen, czélirányosan folytatni, jó oldalánál fogni föl. Útat mutatni valakinek, útba igazitani; átv. ért. elűzni, elhajtani, kiadni rajta, kiadni az utat valakinek. Alá is út, föl is út, vagy arra az út, merre a kerékvágás, mehetsz miattam a merre tetszik. Egy darab utat megtenni. Az útnak, nagyobb része még előttünk van. Hat, tiz, száz mértföldnyi útat tenni. Út válamatja, a székelyeknél jelenti a válaszúton azon tájékot, hol az út elágazik.
Eléfordul több átv. értelmű mondatban, pl. valakinek útjában állani, lenni, tetteiben, müködésében akadályozni. Úton útfélen találkozni valakivel, mindenütt, gyakran. Az erény utján járni. Istenes útat követni. Az Isten útján haladni. Minden úton módon rajta lenni, egész erővel iparkodni. Útját állani valakinek, útban kifosztás végett megtámadni. Útnak, szónak nincsen vége. (Km.). Egy úttal ezt is elvégeztem, azon egy ízben, a többivel egyszerre. Általán jelent erkölcsi és szellemi irányt, vagy módot, mely szerint valamit teszünk, végzünk. Ily úton semmire sem megyünk. Folyamodás útján jutni valamihez. Valamely ügyet a törvény utjára vinni. Ennek ez az útja. Legbiztosabb út az egyenes út. (Km.) Legjobb a középút, stb. V. ö. ÖSVÉNY, CSAPÁS.
Mi hangzójának mértékét illeti, közösebb szokás szerint a viszonyragok előtt inkább hosszú: útat, útak, útam, úton, útig, útban, útra stb. valamint az öszvetételekben is: útcsináló, útfél, útmutatás. stb. De túl a Dunán általában rövidítni szeretik, különösen a képzők előtt, pl. utas, utasít, utal, utalvány, utazik. stb.
Egyezik vele a mongol ot törzs az ur-khu igében (Kowalewszky átirása szerént), v. od törzs od-khu igében (Schmidtnél és Jülgnél), mely am. a német gehen, sich wohin begeben. Az ot v. od törzs sajátlag azt teszi: menj. Hogy a magyar az út szót igeként is használja, mutatja az utufutu ikerített szó, mely am. lótófutó, továbbá e közmondat: Útfut, minden házba befut. Továbbá egyezik vele a hetlen ’οδ−ος (= út) törzse <h>od s ezzel a szláv hodim, godim, járok kelek; és az előtétes pút, honnan putnik szlávul am. utas, zarándok. Vámbérynál eléjön csagataj nyelven: öt (a mongol után inkább ot?) elhaladás, menés, öt-mek elhaladni, men-ni. Mennyiben a mozgás, haladás alapfogalma rejlik benne, rokon vele a magyarban a menésre vonatkozó jut, s talán azon id is, melyből idő, ideg, idegen származtak; ezekkel ismét a latin ige it, mint az it-er gyöke. Ide sorozható Budenz J. szerént a vogul uont, uot is, mely am. útat jelölő jegy: lapp vuotto-, nyomot hagyni (vestigia ponere).
