~ÚL
~ÚL, ~ŰL, (2) röviden ~UL, ~ÜL. Rendesen melléknevekből igehatározókat alkotó képző, és az így alkotott szó megfelel e kérdésre: hogyan? s értelmezhető jobbára e szóval: módon. Példák: ostabáúl, bolondúl, józanúl, roszúl, álnokúl, jól (= jó-úl), boldogúl, jámborúl, vitézűl, szentűl (ostoba módon, józan módon stb.). A talan telen v. atlan etlen képzőjü melléknevek általában elfogadják ezen határozói alakot, pl. szokatlanúl (szokatlan módon),ártatlanúl, látatlanúl, gondatlanúl, tudatlanúl; véletlenül, rendetlenül, szerencsétlenűl; szintén a nemzetiségi melléknevek is, amidőn közelebbről ,nyelven’ szóval értelmezhető, pl. magyarúl, horvátúl, tótúl, francziául, angolúl, olaszúl, persáúl, mongolúl; németűl, lengyelűl, csehűl (magyar, horvát, német nyelven stb. stb. ,Csehűl’ néha főnévi ragozás; l. ~ÚL, ~ŰL, (1) s jelentése: miként cseh vagy a csehek). Helyette számos melléknév az an en képzőt fogadja el. De vannak melléknevek, melyek mindkét képzőt fölveszik, pl. ostobán v. ostobáúl, józanon v. józanúl, resten v. restűl, szilárdan v. szilárdúl. Néha helyi határozókat is alkot, pl. alul, hátul, fölül, kivül, belül, körül, környűl. Ritkán főnevekből is alkot igehatározót: emberűl, pórúl, poklúl (régi szó), ebűl. Katalin Legendájában eléjönnek: különbel (= különbűl), belel (= belűl), könnyel (= környül. 217, 221, 249. lapokon). Számnévhez járulva találjuk a régi Halotti beszédben: „Es keátsatok uromkhoz hármul (irva: uromchoz charmul) azaz hármával vagy háromszor. Csagataj nyelven is: ücse-üle am. hármával (üle v. ile = val, vel), bise-üle am. ötével (Abuska).
A régieknél helyneveknél ról ről helyett is eléfordul. „Az terek (török) Pécsűl mégh tegnapon elindulth“ (Levél 1554-ből. Szalay Ág. 400 m. 1. 127. 1.) „Pécsűl jöve emböröm.“ (Ugyanott 204. 1.)
