~ÚL
~ÚL, magas hangon ~ŰL, (1), röviden ~UL, ~ÜL, mutató névrag, s főnevekhez járul; értelmezhető ,mint’ v. ,ugymint’ szókkal: például, példákul (= mint példa, példák, példaként, példákként) szolgáljanak ezek; gazdául, (= mint gazdát, gazdának) fogadni valakit; feleségül vagy nöül (úgy mint feleséget) venni v. birni valakit, barátomul (mint barátomat) tekintelek. Mi magyarokul, erdélyiekül (úgy mint magyarok, erdélyiek). Zálogúl adni valamit, túszúl adni valakit. „A debreczeniek várassul találák megh (keresék meg) az ő felsége camaráját.“ Régi M. Nyelvemlékek. II. k. Vegyes t. 269. lap.) „Egész nemzetül járulván hozzá.“ (Gr. Wesselényi F. 1661-ben). „Rákóczi fejedelemre indúlván az pogányság, szegént vevé tárgyul“ (Ugyanaz).
„Akarsz Buda hőssel meglenni királyul:
Ezt adom a szóhoz, szavaim zártául.“
Ezt adom a szóhoz, szavaim zártául.“
| Arany J. (Buda halála). |
„Míg világ világul leszen
Nevěk dicsőséges leszen.“
Nevěk dicsőséges leszen.“
| Katalin Verseslegendája (Prologus). |
„Ez a szent békeség, kinél hogy megmaradásunkra több orvosság nincsen, sok káros experientiákkal és próbákkal tanultuk országul.“ Gr. Eszterházy M. nádor. (Történelmi Tár. VIII. K. 10. 1.) „És jobbágyúl kezdém N(agyságod) szolgálnia.“ Levél 1554-ből. (Szalay Á. 400 magyar lev. 137. 1.) „Ismég reánk izentek mind falvul,“ mint az egész falura (Ugyanott 821. lap.) Különös kifejezés: arczúl ütni vagy csapni valakit am. arczon.
