TÖKÉLÉS
TÖKÉLÉS, régiesen: TĚKÉLÉS (tökél-és) fn. tt. tökélés-t, tb. ~ek, harm. szr. ~e. 1) Eredetileg am. valamit teljesen bevégző gyakori tevés, cselekvés, s mintegy teddegelés. De ezen jelentése ma nincs divatban. 2) Az akaró tehetségnek elhatározó müködése, cselekvése, melynél fogva fölteszi magában, hogy cselekedni fog. Rendesen öszvetéve használtatik: eltökélés. V. ö. TÖKÉL.
