TÖKÉL
TÖKÉL, v. TÖKÉLL, régiesen: TĚKÉL, (tě-gél? azaz te-v-eg-él) áth. m. tökél-t, v. ětt. 1) Menynyiben származékai tökélet, és tökéletes a latin perfectio és perfectus-nak felelnek meg, am. valamit teljesen, egészen megtesz, megcsinál, elkészít, bevégez; régies jelentés; honnan: tökéletlen, am. nincs úgy megcsinálva, megtéve, elkészitve, mint kellene. 2) Az akaró tehetségre vonatkozva, am. elhatározza magát vagy magában, hogy valamit tenni végrehajtani fog, vagy törekszik. Eltökélettem magamat, hogy, ha törik szakad, ellent állok. Sok lelki küzdés, habozás, fontolgatás után eltökélni magát. Régiesen: „Tekéljed meg“ am. végezd be (Carthausi névtelen. 45. l.). „S nagy szépséggel megtekéllé.“ (Katalin 82. l.). A Müncheni codexben is gyakran eléfordul megtökélylyem (= megtökéljem, perficiam. 198. l.). Megtökéllenének (perficerent 128. l.). Kit megtökéllendő volna (quem completurus erat. 148. l.). Es a napok megtökélvén (consummatisque diebus. 128, 131. ll.). Megtökélletnek (perficientur. 124. l.). Megtökélletett (consummatum est. 237. l.). l. TÖKÉLLIK.
Pázmán, s némely más régi iróknál, mint föntebb érintők, máskép: tekél, és származékai: tekélet, tekéletlen, tekéletes, tekéletesség. Ejtik és írják két ll-el is: tökéll, tökélletes stb.
Minthogy a tökél v. tekél részint végrehajtott, részint elhatározottan végrehajtandó tevésre, cselekvésre vonatkozik: innen magyar elemzéssel valószinüleg állithatni, hogy gyöke azon tě, melyből a těsz ige fejlődött ki, a tě-tet, és tě-het pedig a gyökhangzónak megnyujtása nélkül képeztettek. A tě v. tö gyökből öszvetett gyakorlatos gél (eg-él v. ög-él) képzővel lett těgél v. tögél (tevegél) s keményítve těkél v. tökél, azaz, teddegél, gyakran tesz, s ez által egészen bevégez valamit. Hasonló módon alakultak: hergél herkél; pergel perkel; jórgál v. járogál járkál; szurogál szurkál; turogál turkál, s több más. Horvát István, kivált régi alakjánál fogva, a teke szóból elemezi, minthogy véleménye szerint a testek alakja között legtökéletesb a maga nemében az, ami teke gyanánt gömbölyüen ki van kerekítve. De ezen elemzésből a tökél szónak minden jelentéseit alig lehetne kimagyarázni. Nagyobb figyelmet érdemel az ujgur és csagataj tökel = tökéletes, tökellik = tökély, tökön = egészen (Vámbéry); továbbá a mongolban a szintén azonos gyökü és jelentésü tegüsz: t. i. a mongolban tegüsz (kalmukban tögüsz) 1) melléknévül am. teljes, tökéletes; 2) mint igetörzs am. teljes lenni, teljesedni; tökéletes lenni, tökéletesedni; elhatározott eltökélett, lenni (s’achever, s’accomplir, se terminer; être accompli; se remplir, se perfectionner; être terminé, decidé) honnan ke igeképzővel: tegüszke-kü am. elvégez-ni, eltökél-ni; tökéletesít-ni; végrehajtani; kel névképzővel: tegüszkel am. be- v. elvegzés; tökély. A tegüsz melléknév sokszor használtatik más mellék nevek képzésére, pl. erke egüsz hatalomteljes azaz hatalmas, vagy tegüsz erketü, teljhatalmu; igen hatalmas; tegüsz ojotu, teljes okosságu stb. Innen származtatják némelyek a Csingisz (azaz Csingtegüsz = legtökéletesb) khán nevet.
Minthogy pedig a tökél szót rendesen két ll-el ejtjük: tökéll, régen: tekéll, ebből úgy is vélekedhetünk, hogy ez am. tegüsz-öl, tegüsz-l, és az sz l-lé hasonulva lett tegüll, mint javall am. javasol.
