TÁNTOROG
TÁNTOROG, (tám-t-or-og) gyak. önh. m. tántorog-tam, ~tál, tántorg-ott, htn. ~ni v. tántorg-ani v. tántorg-ni. Bizonyos okoknál fogva testének egyensulyi mozgó irányát vesztve ide-oda dőlöngve, majd csára, majd hajszra lépve, botorkálva megy, pl. a részeg, vagy szédelgős, vagy gyöngélkedő, rándult inú ember. Némileg rokon értelműek: támolyog, csámolyog, s magas hangon: ténfereg. Csagataj nyelven: tinterekle-mek düledez-ni, tántorog-ni. Képeztetésre hasonlók a szintén mozgásra vonatkozó háborog, fintorog, hentereg, hengereg, hánytorog stb. V. ö. TÁNTOR.
