TÁJBESZÉD
TÁJBESZÉD, (táj-beszéd) ösz. fn. Bizonyos tájon lakó népségnek sajátságos beszéde, mind egyes hangok kiejtésére, mind némely különös szók használatára, vagy ragozására, módosítására nézve, mely a közönségesebb, és terjedtebb divatú népnyelvtől majd többé, majd kevesbbé elüt. Őrségi, göcseji, ormánysági, csalóközi, gömöri, mátravidéki palócz, nyitravölgyi, székelyföldi stb. tájbeszéd.
