TÁJBÁSZ
TÁJBÁSZ, mn. tt. tájbász-t, tb. ~ok. Göcseji nyelven am. együgyü, szájtátó, mamlasz, bamba. Azon gúnyszók egyike, melyek ostobaságot, bámészkodást jelentenek, s melyekben alaphang a szájtátó a v. á, mint az ámé, bámé, bamba, bacza, málé, mamlasz, táté, tatri, tabértos, és a székely tácsó szókban is. Jelen szó két részből látszik állani, egyik a szájtátásra vonatkozó tá gyök, másik a bámész szó, tehát am. tá-bámész.
