SZŰR
SZŰR v. SZÜR, (2), fn. tt. szűr-t v. szür-t, tb. ~ök, harm. szr. ~e. Kicsinezve: szűröcske. 1) Szőrből, vagy úgy nevezett kutyaszőrü gyapjuból kallott, durva darócz posztó, melyet csapók készítenek. Tatai, pápai, gyöngyösi, privigyei szűr. Egy vég szűrt venni, fölszabni. A végszűrt beáztatni, kipányvázni, beereszteni. Fehér, szűrke, mákos szinü szűr. 2) Ilyetén kelméből varrott különféle szabásu, és nagyságu öltöny, vagy köpeny. Öreg v. hosszu szűr. Köpönyegszűr. Dolmányszűr, fordítva: szűrdolmány. Halász v. révészszűr, milyet néhutt a halászok és révészek viselnek. Béresszűr. Bakonyi, egri czifra, hímezett, veres posztóval tarkázott szűr. Galléros, gallératlan szűr. Szűr, hozz fát, palást rakj tüzet, bunda nyugodjál. (Km.). Szűr nem palást. (Km.).
„Szűr van rajtam nem bunda,
Tudod, rózsám nem dunna.“ (Népd.).
Tudod, rózsám nem dunna.“ (Népd.).
„Be van az én szűröm újja kötve,
Édes rózsám ne kotorázz benne.“ (Népd.).
Édes rózsám ne kotorázz benne.“ (Népd.).
Átv. kitették a szürét, am. kiadtak rajta, mint kelletlen vendégen: mit azon hajdani népszokásból magyaráznak, melynél fogva leánykérő legénynek úgy adták értésére a kosárkapást, hogy estve levetett szürét reggel a konyhába vagy tornáczba kiakasztották, annak jeléül, hogy Isten hirével elmehet, ellenben a kedves kérőét fölvirágozták, és szalagozták. Mondják arról is kit a hivatalból kitettek; vagy a kocsmából kivetettek. Kinek nem szűre, ne viselje v. ne vegye magára. (Km.). Szűrben keresték, köpönyegben elköltötték. (Km.). Szűr alól beszél, szűr alól fittyet hány (fenyegetődzik, de tőle senki se fél). Némely palócztájakon a szűr neve csuha.
E szó eredetileg egy a szőr szóval, t. i. az anyag jelenti a kelmét és a belőle készített öltözéket, mint a guba jelent bojtos szőrt, pl. gubás eb, egyszersmind ily szőrből kötött, szövött ruhát; V. ö. SZŐR.
