SZŰR
SZŰR v. SZÜR, (1), áth. m. szűr-t v. szür-t. Némely származékai állandóan rövid ü-t vesznek föl, pl. szüret, szüredék, szürenkedik. 1) Valamely nedvet bizonyos sürü likacsokkal ellátott testen, vagy eszközön általereszt, különösen a végett, hogy söprejétől, vagy holmi idegen vegyüléktől megtisztítsa. Tejet, levet szűrni. Szürővel, szitkával megszűrni a levest. Valamit ruhán, papiron általszűrni. A savót a turózacskón leszűrni. Átv. öszveszűrni valakivel a levet am. bizonyos czélra egyet érteni, czimborálni. 2) Különösen, némely gyümölcsök, kivált szőlő levét kisajtólja s itallá elkészíti. Almából, szőlőből mustot szűrni. Ez évben nem sok mustot szűrtünk. Másnak szűr, maga szomjan marad. (Km.). 3) Átv. mondjuk betegségről, vagy általán az állati test fogyatkozásáról, mely a benne levő zsírt, hájat mintegy kiszűri. Megszűrte őt a tartós betegség, a vén kor, a koplalás.
E szónak gyöke szű, mint egy részről az elválasztást jelentő sza, sze gyökök mása, más részről, mint amely a szivárgó nedvnek természeti hangját utánozza, miként a német seihen is; az r cselekvést jelentő képző, s tájszokásilag l-re változik, honnan szüret néhutt máskép: szület. A törökben szüz-mek am. szűrni; honnan szüzgecs am. szürő. (Vámbéry). Hangra rokon hozzá a magyarban azon szür is, melyből szürcsöl, szürcsölget származott.
