SZÁMBĚTŰ
SZÁMBĚTŰ, (szám-bětű) ösz. fn. Betű, melyet a szokás, vagy tudomány számjegy helyett használ, pl. a rómaiaknál: I, V, X, L, C, D, M; a görögöknél: α, β, γ stb., itt-ott az araboknál, hébereknél szintén az ábécze betűi; V. ö. SZÁM; a mennyiségtanban: a, b, c stb. általános mennyiségi jegyek, pl. a+b= x.
