SZAMAT
SZAMAT, (szam-at) fn. tt. szamat-ot, harm. szr. ~ja. Gyümölcsök, és azok levének, izének sajátnemü szaga v. illata. Jó szamatú bor. A borértők szamatjaikról megismerik a borokat. Máskép: zamat.
E szónak gyökében alaphang a sziszegő sz, melyet ízleléskor a nyelven és orron beszivott lég képez, mint a szí, szop, szag, a latin sapio, sapor, sugo, a német schmecken stb. szókban is. Egyezik vele szimat, honnan szimatol, azaz, szaglározva, orrát szivogatva fürkész, keres, kutat.
