SZAB
SZAB, áth. m. szab-tam, ~tál, ~ott. 1) Széles ért. valamely rostos alkotásu, vagy szövetnemű, vagy foszlékony testet két vagy több részre hasít, szakít, tép, vág, szel, metsz, harap stb. Ketté szabni az ellenség fejét. Elszabni a levelet, a kapczának való ócska ruhát. Szétszabni az érvénytelen, kötelezvényeket. Az ebek leszabták róla a ruhát. A végposztóból néhány rőföt leszabni. 2) Szükebb ért. bizonyos czélra, és határozott mérték vagy alak szerént metsz, idomít valamit. Ruhának való posztót, gyolcsot, vásznat szabni, kiszabni. Testhez szabni a nadrágot, dolmányt. Úgy áll neki, mintha nem ő rá szabták volna. A falu kalodáját sem szabják egy ember lábához. (Km.). Kiszabni valakit a ruhából am. ezt kelletinél szűkebbre, kisebbre szabni. 3) Átv. a teendők, vagy illetékek arányát, számát, rendét, idejét stb. meghatározza. Törvényt, rendet szabni. Jutalmat, büntetést szabni. Valaminek árát szabni. Kiszabni a munkások bérét, eledelét, a lovak abrakját. Az adósság lefizetésére időhatárt szabni. „Amit elődbe szabtak, azt miveld.“ (Szabó D.). Visszaható névmással am. magát bizonyos rendhez, szokáshoz, parancshoz stb. alkalmazza. Kiki a vezér parancsához szabja magát. Ahhoz szabd magadat, amit mondottam.
Ez igében eredeti tulajdon értelménél fogva, alapfogalom a test részeinek elválasztása, mi szerént rokon vele azon szak, melyből szakad, szakaszt eredtek, továbbá a vékonyhangú szeg, és szel, s mind ezekben azon sza sze gyök rejlik, melynek származékai: szana szét (egymástól elvált irányban), szél a test jobb és bal oldalának legtávolabb eső végvonala, széled, egymástól ellenkező irányban elszakad, elválik, szór (sza-or) am. széthányva elválaszt. Ide tartozik: szám, melyet eredetileg rovás, vagyis metszés által képeztek, és jegyeztek föl, és a szánt, (szán-t) vagyis, a földet metszi, kétfelé hasítja, szabja.
A b, mint egyszerű gyökigeképző, önállólag csak ebben, és a dob, téb, láb igékben fordúl elé, ellenben keményebb ajkú rokona p már többekben, ú. m. csap, csíp, kap, kop, köp, lep, lép, lop, rop, szop, tép, a két szótagú harap, és az elavult hagyap. Egyébiránt több gyakorlati hangigéinkben b végzetü elvont igegyökök rejlenek, milyenek: dobog, döbög, höbög, robog, zsibog stb.
Egyezik vele a rokon török szap-mak (vágni, bevágni), továbbá a héber sabáb és arab szabba.
