SZABAD, (1)
SZABAD, (1), mn. tt. szabad-ot. Legszélesb ért. mondjuk mindenről, mitől bizonyos megszorítás, kényszerítés, vagy akadály távol van, különösen:
I. Távolító ragú névvel, azt jelenti, hogy a viszonyszóban levő fogalom az alanytól, vagy ez amattól tova, vagy távol van. Gondoktól, aggodalomtól szabad ember. Adósságtól, terhektől szabad polgár. Büntől, vádtól szabad lelkiesméret. Szerelem kinjaitól szabad szív. Hogy e szóban eredeti s tulajdon értelmű alapfogalom a távol állapot, vagy valamitől mentesség, onnan tünik ki, mert származékai szabadít és szabadúl rendesen tól vagy ból v. ról viszonyragú neveket vonzanak, melyekben az el mindig távolodásra, vagy távol létre, mentességre vonatkozik, pl. adósságtól szabadúl; tömlöczből szabadúl; lánczról elszabadúl.
II. Szükebb ért. mint jelző, oly tulajdonságot jelent, melynél fogva az illető alany bizonyos testi, vagy lelki, vagy kedélyi, vagy társadalmi, vagy polgári stb. kényszerítéstől, megszorítástól mentes, vagyis távol van.
1) Testre vonatkozó megszorítástól, vagy kényszerítéstől mentes.
a) Mind attól mentes, ami a test szabad működését akadályozza. Szabad mozgás, járás, sétálás. Szabad lélekzés. Szabad bemenet valamely házba. A levegőnek szabad járása van. Szabad mint a madár. (Km.). Szabad erdő, mely a legelő barom szája elől már felnőtt s a legeltetésnek már meg van nyitva. A víznek szabad folyást engedni. Szabad kézzel rajzolni. Szabad taglejtés. Átv. gondolatainak, vágyainak szabad röptöt engedni. b) Mind attól mentes, ami a helyet, vagy tért korlátozhatná. Szabad tér, piacz, út. Szabad helyet engedni az átmenőknek. Szabad ég alatt tanyázni. Szabad kilátás. Kimenni a szabadba. Ez értelemben általán am. nyilt, tágas, ellentéte: szük, szorult; többire l. SZABAD, (2). c) Más testek illetésétől mentes. Szabad fekvésü gerenda, melyet mások nem érintenek. Szabaddá tenni a hajót, am. lengővé tenni, le-, megszabadítni (zátonyról, akadékok közől). Innen: szabadon áll a ház, melynek érintkező szomszédai nincsenek; szabad állásu fa, vagy szabadon áll a fa, midőn magán nőtt fel, vagy a többit kivágták mellőle, vagy a szomszéd fák oly távol állnak, hogy azoktól korlátlanul mindenfelé terjeszkedhetik. Szabad kötélvég a hajózásban am. szabadon álló.
2) Polgári és társadalmi megszorítástól, kényszerítéstől mentes.
a) Mások birtokjogától mentes. Szabad ember, szabad polgár; ellentétei: szolga, rab, rabszolga. A rabot, jobbágyot szabaddá tenni. Szabad mesterségek, szabad müvészetek, mennyiben hajdan nem szolgák, hanem szabad emberek gyakorolták. Szabad telek, jószág, melyeken úrbéri teher nem fekszik. b) Mások felsővégétől mentes, ezen állapotnak különféle fokozatai szerint. Szabad birtok, melyhez hübéri tartozások kötve nincsenek. Szabad köztársaság. Szabad nép, nemzet, ország. Szabad város.
„Ami szárnya a madárseregnek
A szabad föld az a nemzeteknek.“
A szabad föld az a nemzeteknek.“
Garay J. (Kelet népéhez).
c) Másoktól nem függő. Magán életet viselő szabad ember. A házas ember, mennyire nejéhez van kötve, nem szabad. A szerelmesnek szive nem szabad. Ami szabad redves, ami tiltott kedves. (Km. Nitimur in vetitum semper, cupimusque negata). d) Bizonyos törvényektől, szabályoktól, kötelességektől, büntetésektől mentes. Tíz évi katonáskodás után szabaddá lenni. Szabad vadászat, halászat. A vádlottat szabadon bocsátani. Szabad csapat. e) Foglalatosságtól ment. Egy hétben alig van egy szabad napja. Szabad órában sétálni. Most nincs szabad időm. f) Különféle polgári, társadalmi, pl. rendőrségi bajoktól, alkalmatlanságoktól, akadályoktól, fizetésektől stb. mentes. Szabad utazás, éjjeli csavargás. Szabad mulatságok, lakomák. Szabad vásár. Szabad kikötő. Szabad pogyász. Szabad lakás. g) Amit kötelezettség nélkül, illetőleg ingyen, használni lehet. Szabad asztal. Szabad fáizás. Szabad bemenet a szinházba, tánczterembe.
3) Erkölcsi megszorítástól, kényszerítéstől mentes.
a) Amit tenni, vagy elhagyni, vagy amik között választani önakaratunktól függ egyedül. Szabad választás. Szabad igéret, lekötelezettség, adakozás. A pénznek szabad használása. Szabad kézből eladni valamit, nem a hatóság által árverezve. Ezzel szabad vagy, tehetsz vele, amit akarsz. Nem mind illik ami szabad. vagy ne mind cselekedd ami szabad. (Km.). Mi szabad törvénynek, nem szabad szégyennek. (Km.). b) Az érzékek, és vágyak uralmától mentes, ki minden tetteit az erkölcsi törvényekhez képes alkalmazni. Szabad akarat, a legszorosb ért. véve.
c) Előtétetektől mentes. Szabad elme, gondolkodás, okoskodás, mely nem mások tekintélye után indúl és működik. d) Elfogulástól, félelemtől mentes nyílt, bátor. Szabad tekintet, szabad beszéd. Szabad társalgás. e) Az elmemüvek vagy szépmüvek készítésében önálló, a szabályokhoz aggódólag nem ragaszkodó. Szabad irásmód. Szabad fordítás. f) Az illedelemtől, a jó erkölcsöktől elütő, eltávozó. Szabad életű nőszemély. Szabad kacsingatás. Istentelen szabad beszéd, sajtó.
A fent elsorolt valamennyi jelentésből kitünik, hogy a szabad olyasmit jelent, mitől bizonyos megszorítás, kényszerítés, akadály el van távolítva, ami bizonyos dologtól tova van, vagyis attól mentes. Ezen alapfogalomból indult ki Adelung is a német frei szónak értelmezése és elemzésében, midőn úgy vélekedik, hogy gyöke azon régi, és az éjszaki németeknél most is divatos frä v. fram szócska, melynek megfelel az ab, aus, von, magyarul tól, ból, ról, s tulajdonkép elválasztást vagy távolodást jelent. E szerént tekintettel egyedül a magyar nyelv birodalmára, mi is azon véleményen vagyunk, hogy a szabad gyöke azon sza, melyből a test részeinek elválasztását jelentő szab, szak, szakad, továbbá a távolságra vonatkozó szana (szét) erednek, s melynek tompa hangon megfelel a ta v. to, mint a táv, távol, tág, tova, tal, tol származékok egyszerü elvont gyökeleme. A sza gyökből b ajakhang hozzátételével képződött a szab (= tav, tov), és ebből ad képzővel szabad. A d, illetőleg ad ed képző, midőn mellékneveket alkot, egy jelentésü az as os ěs ös is képzőkkel, pl. hosszud, karcsud, gyöngéd, kicsid am. hoszszuas, karcsuas, gyöngés, kicsies, kicsis, kicsinyes, továbbá apród am. aprós. Sőt e gyakorlatos igékben is, tapod és tapos, rakod (ik) és rakos a d és s azonos értelmüek. Ily viszony létezik az ily helynevekben Ludad Ludas (hely), Somod Somos (hely), Almád Almás (hely), stb. Ezen hasonlat szerint a szabad, am. szabas, azaz: tabas tabad, v. távos távol, s megfelel neki a szintén a mén, v. megy szótól eredett és szintén távolodásra vonatkozó mentes. Melyeket még jobban kitüntetnek némely származékok pl. szabadkozik, szabódik.
Egyébiránt hangra és jelentésre hasonló hozzá a szanszkrit szva-pati szószerént am. maga ura, melyből vagy hasonló elemekből származhatott a szláv nyelvekben divatos szloboda v. szwoboda (= szabadság), és szlobodni (= szabad) is. E találkozást, mint sok mást, egészen esetlegesnek tartjuk. Következőleg valamint mi nem hiszszük, hogy azt más nyelvek a magyartól kölcsönözték; viszonylag nem elégszünk meg azon indokolatlan puszta állitással, hogy a szabad szót mi vettük volna akár a szlávoktól, akár másunnat. A magyar ,szabad’ szónak és származékainak nem is minden érteményét lehetne a mondott nyelvekből megfejteni. Egyébiránt figyelmet érdemel még idegen nyelvekben a mongol dzabta v. dzabtu, v. dzabtugha am. szabad v. üres idő, (temps libre, loisir, Zeit, Musse; maga a törzs dzab is ugyanazon jelentésü); dzabtatai, kinek szabad ideje vagy alkalma van (qui a le loisir ou l’occasion); dzabtu-khu szabad idővel bírni (avoir le loisir).
