SÜVÖLTÉNY
SÜVÖLTÉNY v. SÜVÖLTIN, fn. tt. süvöltény-t v. süvöltin-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. A nép nyelvén am. berkenye, vagy barkócza; t. i. a húszhímesek és háromanyások neme alá tartozó fajnövény, melynek levelkéi fogasak, alul fehér molyhosak, virágai bogernyősek; bogyója akkora mint egy kis körtvély, honnan gyümölcsét köz nyelven süvölténykörtvély-nek hívják; Diószeginél növénytani néven: fojtós berkenye. (Sorbus domestica).
E szónak, mint fát, és ennek gyümölcsét jelentőnek, a hangutánzó süvöltés, süvöltyü szókkal semmi fogalmi rokonsága nincsen, azért is elemzését másutt kell keresni. Talán mivel gyümölcsét a ,süvöltő’ nevű vérpinty szereti; vagy mivel érett gyümölcse ezen madárhoz hasonló vörös szinű, innen vette volna nevét. Vagy talán gyöke a süt, sül szókéval azonos, mennyiben az pirosságra, pirulásra is vonatkozik. És csakugyan, hogy e fának és gyümölcsnek nevében a vörösség, pirosság alapfogalma rejlik, onnan is gyanítható, mert hasonneve berkenye am. vergenye, verhenye; s rokon hozzá a piros vesszőt jelentő berke v. birke, a rühnek neve birge, és az üszögös, vörös szinü szilva, birtóka. V. ö. VĚR, PIR, VIR gyököket.
