SÜVÖLT
SÜVÖLT, (süv-öl-t) önh. m. süvölt-ött, par. ~s, htn. ~ni v. ~eni. Éles, metsző süv-féle hangon szól, fütyöl. V. ö. SÜV, (3). Szájba fogott ujjak között süvölteni. Süvölt a gőzkocsinak, gőzhajónak szelelő sípja. Süvölt a szél. Rokona előtétes s nélkül a tompább hangú és mai korban leginkább csak a szél által okozott hangra vonatkozó üvölt. Képeztetésre egyeznek vele a szinte hangutánzók: kajált, kiált, rikolt, sikolt.
