SÁR, (2)
SÁR, (2), elavult mn. mely még ma több öszvetett szókban eléfordúl, és sárgát jelent, milyenek sárarany, sárkerep, sárkór, sárfűz, sárfehér, sártök, továbbá a sármány, sármáló v. ~málu, sármálinkó stb. madárnevekben. A Góry-codexben is eléjön így egyszerüen ,sárga’ jelentéssel: „És az ő fején alácsignek és fignek vala számtalan szörnyü sár gyíkok.“
Mivelhogy a szinek, mint elvont fogalmak, általán bizonyos határozott szinü tárgyaktól kölcsönözték neveiket: ennélfogva azon szin nevét is, melyet régebben sár-nak hívtak, és ma sárgá-nak hívunk, okszerüen oly rokon hangu szóban kell keresnünk, mely határozott sárga szinü tárgyat jelent. Erre nézve kétfélekép vélekedhetünk, hogy vagy a fakó szinü agyagból, homokból lett sár szinét vették nyelvalkotó őseink alapul, ily viszonyra emlékeztet a latin lutum, és luteus color is; vagy pedig sár azon szár gyökkel egy, melyből szárad, száraz eredtek, t. i. az elérettség miatt kiszáradt fű, mező, növények levelei rendesen fakósárga szint öltenek; miszerint sár sárga annyit tenne, mint a csangós kiejtésü szár, szárga, azaz, a száradt, aszott fűhöz, gyephez hasonló szinü. – Mongolul sira am. sárga; továbbá gyomorsav, gyomorbeli tisztátlanság. V. ö. SÁRGA.
