SÁR, (1)
SÁR, (1), fn. tt. sár-t, v. sara-t, tb. sarak, harm. sz. raggal sara; általán a személyragokkal saram, sarad, sarunk, sarotok, saruk. 1) Valamely nedv, vagy víz által többé-kevésbbé meglágyított, híggá tett föld, kivált ha azt a járók lábai, a szekerek stb., föltiporják. Utczákon, utakon levő sár. Lőtyés, ragadó, szivos sár. Sárt tiporni. Sárban járni. Térdig érő sár. Tengely hajtja a sárt.
„Nem úgy van most, mint azelőtt,
Sár van a mi házunk előtt.“
Sár van a mi házunk előtt.“
„A bojtárom vizen, sáron,
Magam a paplanos ágyon.“
Magam a paplanos ágyon.“
„Sárga csizmás Miska
Sárban jár.“ (Népdalok.)
Sárban jár.“ (Népdalok.)
2) Bizonyos czélra sárrá higított föld. Tapasznak, vályognak való sár. Edénynek, pipának való agyagsár. Falat, házat építni való sár. Nehéz mint a sár. 3) Átv. ért. kivált összetételeknél sárhoz hasonló sürű folyadék. Epesár, bélsár, sárvíz. Ide tartozik a sárlik ige gyöke, mely máskép folyat, azaz, a kancza vagy tehén nemzési ösztönkor híg nyálkát folyat.
A sár somogyi tájkiejtéssel csér, honnan e somogyias mondat: a kerek höröpöl a csérba, azaz, sülyedez, lemerűl a sárba. Ugyanezt jelenti az országos divatu cser, minthogy átv. ért. cserben maradni, v. cserben hagyni valakit am. sárban maradni, sárban hagyni, azaz, bajban; hasonló: sárba vinni valakit = bajba keverni; „A kegyelmed confoederatusi is.... im bévitték a sárba kegyelmedet.“ (Gr. Eszterházy Miklós nádor Rákóczy Györgyhöz); miknek ellentéte: megállani a sarat, azaz a bajjal, vészszel szembeszállni, megvíni; kihúzni valakit a sárból am. kiszabadítni a bajból. Ezeknél fogva legvalószinübb, hogy a sár egy jelentésü azon csor gyökkel, mely folyásra, hígságra vonatkozik, és származékai, csorog, csorgat, csordul, csordít. Hogy a sár eredetileg rövid volt, mutatják a sarat, és sarak ragozott esetek. Továbbá, a cser, csor és sar szókban a hangzók épen úgy váltakoznak, mint ezekben csorba cserba; berena borona barona; beretva borotva, gyertya gyortya stb. Csagataj nyelven Vámbéry Á. szerént csar am. sár, piszok; továbbá csarkïn, törökül: csïrkïn am. piszkos, csúnya; a persában khar és khara (sedimentum, coenum); a szanszkritban szaram, szarasz am. víz, szarit am. folyó. Végül, a magyar sár és higság (csor) fogalmai között oly viszony létezik, mint a latin luo és lutum (terra diluta) között. Ugyanezt állítja Adelung a német Koth-ról is, mely jelent sárt is, szart is; és e két szó a magyarban is mind hangra, mint értelemre rokon.
