SALÁTA
SALÁTA, fn. tt. salátá-t. Növénytani ért. az együttnemzők seregébe, és egyenlőnősök rendjébe tartozó növénynem; vaczka kopasz; csészéje födelékes, hengeres, hártyás szélü; bóbitája szőrös, száras; magvai simák; virága sárgás. (Lactuca). Fajai kerti, fodor- v. bodros, tenyeres, cserlevelű, sugár, keszeg-, máskép: vad-, mérges v. disznó-, nyilas, szálas, kék saláta. Különösen a kertinek fajtái: fejes, kötöző v. kötözött stb. Mogyorósaláta am. bubulyicska. Tavaszi saláta am. galambbegy-gyökönke; és salátaszironták. Téli v. vízi saláta am. derécze-szigoráll (veronica beccabunga). Szakácsok és szakácsnők nyelvén, mindennemű zöldség, vagy gyümölcs különféle módon, pl. eczettel és olajjal készítve, melyet a sültekhez adni szoktak. A disznósülthöz káposzta-, a borjuhoz zeller-, a nyúlhoz édes gyümölcs salátát adni. Burgonya, bab, czikória saláta stb. Török nyelven: szellüte. Többnyire megvan az európai nyelvekben, ú. m. francziául salade, ángolul sallad, németül Salat, csehül: salat, olaszul salato, salata. Adelung félig-meddig úgy vélekedik, hogy az olasz salata am. insalata (sózott), s tulajdonképen a latin sal volna az eredeti, de ezen véleményét némileg maga is kétessé teszi. Talán némi hangáttétellel am. a latin lactuca, lac (megfordítva cal = sal) szótól, t. i. téj fehérségű nedvétől. A latinban eléjön salgama is (flores, herbae, olera aceto et muria, vel sale, unde nomen, condita). Az arabban szalk am. beta olus (Vullers).
