RAGAD, (1)
RAGAD, (1), (rag-ad) önh. m. ragad-tam, ~tál, ~t v. ~ott. Mondjuk szivos, nyálkás, enyves, továbbá bojtor, kacsos, kaczúros testekről, melyek más testekkel érintkezve hozzájok tapadnak, beléjök csimpaszkodnak, szóval, hozzájok vonzódnak. Ragad az enyv, szurok, csiríz, tapasz, sár. Inyéhez ragadt a czopákás kenyér. A ruhába beleragad a bojtorján. Öszveragad a haja.
„A kis tarka madár ott akadott,
Mert két lépvesszőcske közt ragadott.“
Mert két lépvesszőcske közt ragadott.“
Faludi.
Mondják különösen nyavalyákról, melyek könnyen áthatnak más érintett testekre. Ragad a kosz, rüh, bujasenyv. Átv. valahol, ott ragadni, am. dolog- vagy kötelességmulasztásból ott maradni, bizonyos vonzalom miatt magát elfelejteni, időntúl mulatni vagy tovább nem menni. Ami reám ragadt, azaz mit hallomásból, olvasásból könnyedén tanultam. V. ö. RAG, elvont gyök.
