RÁG
RÁG, (ro-ag) gyak. áth. m. rág-tam, ~tál, ~ott. Öszveszorongatott fogakkal részekre tördel, megőröl, lágy péppé alakít valamit, különösen eledelt. Különbözik tőle az egyes bevágást jelentő harap. Rágni a húst, csontot, száraz kenyeret. Alig rágja a hig kását. (Faludi.) A szú rágja a fát, a moly a ruhát, az egér a szalonnát. Szalmát, szénát rág az ökör. Elrágni, kirágni, lerágni, öszverágni valamit. Megrágják a konczot, ebnek vetik a csontot. (Km.). Átv. valakinek szájába rágni valamit am. igen részletesen, körülményesen, érthetőleg tudtára adni, elmondani; megrágni a szót, am. előbb jól meggondolni, azután kimondani; valakinek becsületét rágni, am. sérteni, rosz nyelvvel gyanusítani, hazugul gyalázni.
Ez ige értelménél fogva gyakorlatos, mert többszörös beleharapást jelent, s alapfogalom benne a rovás, avagy rontás, rongálás, rommá tevés, s általán azon szók osztályába sorozandó, melyek rovásra vagy romlásra vonatkoznak, s közös gyökük ro; ,rág’ tehát elemezve ro-ag, öszvehúzva rág. Egyezik vele a latin rodo, továbbá: rudus, rumen, rumino. V. ö. RO, elvont gyök.
