PÁRTA
PÁRTA, (pár-t-a) fn. tt. pártát. Fejet kerítő szalag, vagy koszorú, milyet még maiglan több vidékeken a hajadonok jelvényül viselnek. Elejtette a pártát, megesett leányról mondják. Néha a jól felkötött párta is elesik. (Km.). Fejébe sült a párta (a vén leánynak). Jaj pártám, jaj pártám, gyönyörü gyöngy pártám, szűzi koronám. (Régi népd.). Pártában maradt. Megúnta mint vén szűz a pártát. (Km.). Szűz fejemen a párta, kontyát hiába várta. (Népvers a vén leányról). Búra termett párta (A vén leányé).
„Pártám csak a hű szerelemnek adom.“
Kisfaludy K.
„Honn felejtöttem
Záros ládámat,
Benn felejtöttem
Gyöngyös pártámat.“
Záros ládámat,
Benn felejtöttem
Gyöngyös pártámat.“
Székely népd.
Szélesb ért. övféle kötő vagy kerület némely ruhákon, pl. szoknyán, pendelyen, gatyán, szokottabban pártázat. Szélesb értelmü a pártaöv is. A növénytanban némelyek így nevezik a bokrétát, vagyis a virágnak a csészén közvetlenül belüleső szines levelekből (szirmokból) álló részét. (Corolla). Költői nyelven, fák, növények, melyek valamely tért kerítenek.
„Rengeteges vadon
Zöld pártája körülfonta az ormokat.“
Zöld pártája körülfonta az ormokat.“
Berzsenyi.
Persa nyelven: parda lepel-félét jelent, vagyis am. a latin velum, aulaeum. (Vullers). A német Borde v. Borte is ide sorozható. Eléjön a szláv nyelvben is. Eredeti értelménél fogva mint borító vagy körülkerítő eszköz azon szók osztályába tartozik, melyekben a par, pár, per, pör, por gyökök körös alakra vagy ilyen mozgásra vonatkoznak, milyenek: paracskó, párkány, parittya, pereg, perdűl, pereszlén, pörge, porgolat, továbbá a szintén ajakhangu far, forog, fereg, verem stb. V. ö. PAR, (2). Képzésénél fogva átalakult igeképzőnek látszik, mintha borító volna; vagy pedig az elavult parít (= kerít) igétől, paritó v. partó, parta, párta, azaz kerítő így lett, mint: hintó-ból hinta, fintó-ból finta, pacsirtó-ból pacsirta stb.
