PARÁNYI
PARÁNYI, (por-a-nyi) mn. tt. parányi-t, tb. ~ak. A maga nemében igen kicsiny, akkora, mint egy parány, mint a porszem. A kicsinyítés vagy kicsinylés felső fokát fejezi ki, melynek némi módosulata tájszólásokban a tulzólag kicsinyítő pirinyó, pirindike, pirinkó v. piránkó, pirányi, s hangáttétellel pindirkó, pindurka, piczurka. Parányi gyönyörüség, sereges jaj. (Km.). E szónak, ha azt a köz kiejtés után elemezzük, közvetlen törzsöke para (= paro, poró), melyhez a mértéket jelentő nyi járulván megnyujtva lett, parányi, mint anya anyányi, morzsa morzsányi, serke serkényi stb. – Egyébiránt tudnivaló, hogy, valamint más nagyító és kicsinyítő szók, a parányi is gyakran csak képes kifejezésül és tulzólag használtatik, pl. parányi kis gyerek. Ilyenek: morzsányi, csipetnyi, körömnyi, mákszemnyi stb.
