ÖR
ÖR, gyök, mely különböző értelmü szócsaládok alapját teszi. 1) Oly szók gyöke, melyekben alapértelem világosan a kerekség, forgás, vagy melyeknek tulajdonságai közé a forgás, kerekség, keringés, is tartozik, pl. örv, örvény, örvös, örs, örök; menyujtva őr, őröl, őringel, őrjül, őrjöng, előtéttel dőre; valószinüleg ide tartozik az ördög, v. ördöng, is. Vastag hangon or forgást jelent az orsó, kerek gömbölyüt, a borsó, korsó stb. szókban. 2) Az öreg származékban különösen távolságra vonatkozva, tulajdonkép am. magas, nagy, kivált a régi emlékekben, s viszonyban áll azon szókkal, melyekben az or, vagy ór nagyot, magasat jelent, mint orj, orom, óriás, hóri, gór, góré, stb. V. ö. OR, gyök. 3) Az örül, örvend, öröm valószinüleg hangutánzók. V. ö. ÖRÜL.
