OR, (1)
OR, (1), igen termékeny gyök, melynek alaphangját a rezgézt, rázkódást, erőkitörést, erőszakot, s ezekhez rokonuló fogalmakat jelentő r hang teszi. Itt azonban csak azon szókat osztályozzuk, melyekben az or gyök akár előtét nélkül, akár előtéttel másmás árnyéklatu, de alapfogalomban rokon erős, terjedő értelmeket fejez ki.
1) Erős rázkódtató hangot utánoz e szókban ordít, ortályoz, előtéttel: doromb, dorombol, dorbézol, dorgál, fortyog, hortyog, horkan, fordítva: robaj, robog, ropog, rohan stb.
2) A testekre rontva, metszve, törve, eröszakosan ható cselekvésnek, működésnek alapfogalma rejlik ezekben: ort, orot, orotvány, ortókapa, előtéttel borot, borotva, borona, doroszol, csoroszol, csoroszla, csorba, hornyol, horzsol, mor (mar), morzsa, fordítva rom, ront, rongy, roncs stb. átv. ért. a metszett, vágott, irott testhez hasonló ordas, borda. E jelentésü szók egyszersmind rezgő, erős hangot fejeznek ki.
3) Görbeségre, kerekségre vonatkoznak: orsó, orgovány; előtéttel: borsó (latinul: orbum, németül Erbse, tótul: hrach), borít, borogat, burkol, forr, forog, horog, korong, korsó, korlat, korcz; fordítva rokka, róta. Minthogy a görbedés, kerekedés, kerekforgás, illetőleg görbe kerek mozgás nagyobb erőt igényel, és gyakran rázkódással jár: innen ezen szók or gyöke is a hangutánzók közé sorozható.
4) Erőszakos elmozdításra vonatkoznak: or (fur), oroz, orozlán, fordítva, és nyiltabb hangon rab, rabol, ragad, rabló, ránt, ráz, melyekben szintén némi árnyéklata van a hangutánzásnak.
5) Magasra emelkedés, felfelé törekvés alapfogalmában egyeznek megezek: orr, arcz, orj, óriás, orom, ormó, ormóz, előtéttel: marj, borz, borzad, gór, góré, hóri, hórias, torz, torzomborz, torlik, torlasz, torony, toromba. Ide tartozik az otromba, mely eredetileg Molnár Albert szerént am. grandis, immanis, tehát visszafordítva: ortomba. Átv. ért. ide sorozandó a régies or, mai szokás szerént úr, azaz: magas polgári állásu, mások fölé emelkedett személy; innen a rokonság az órias, és úrias között. Ez osztálybeli szók gyöke a hangutánzó or-val annyiban fogalmi rokon, hogy a fölreppenő madár helyzet irányához hasonlítható, némely esetben pedig csakugyan rázkódó hanggal jár, pl. a borzad, torlik szókban.
6) Terjedő és fölfelé törekvő minőségü tüzet, illetőleg ennek vörös tulajdonságát jelenti ezekben orbáncz, porzsol, parázs, fordítva: rós, rőt, rozsda, ragya, róka. Megfelel ennek a latinban: uro. A képző hangjába olvadt e szókban: rát, (azaz: pirít, süt), rátotta, (azaz: pirított, sütött), és rák.
Ezen or, illetőleg r gyök hasonló jelentésü szóosztályokat képez más nyelvekben is, mit az egyes szók elemzésénél részletesen megjegyzünk.
