NEVELŐ
NEVELŐ, (ne-v-el-ő) mn. és fn. tt. nevelő-t. Széles ért. minden, ami vagy aki valamit nagyít, szaporít, növeszt. Hajnevelő kenőcs. Virágokat nevelő kertész.
„A lány csak búnevelő,
Mert egy sem hű szerető.“
Mert egy sem hű szerető.“
Tréfás népdal. (Erdélyi J. gyűjt.).
Különösen emberi, testi és lelki tehetségeket fejtő, képző, idomító. Nevelőintézet, melyben gyermekeket, ifjakat képeznek. Nevelőatya, ki más gyermekét magáé gyanánt neveli. Mint főnév jelent oly személyt, kinek kitűzött feladata vagy hivatása, gyermekek és ifjak nevelésével foglalkodni. V. ö. NEVEL, NEVELÉS.
