NEVEL
NEVEL, (ne-v-el) áth. mn. nevel-t. Széles ért. eszközli, hogy valami nőjön, hogy nagyobb száma, mennyisége, terjedelme, hogy több legyen, tehát am. nagyít, szaporít, sokasít. Ipar által nevelni a jövedelmet. Gyarmatok által nevelni a népességet. „Neveli fájdalmunkat annak érzése, hogy szánakozásnál, és kérelemnél nincs hatalmunkban egyéb, amit az elnyomottakért tehetnénk.“ (Deák Ferencz a lengyelek ügyében.)
„Neveled óránként gyönyörüségemet.“
Zrínyi.
Szűkebb ért. életszerves lénynek növését, szaporodását eszközli, előmozdítja. Fákat, virágokat nevelni. Szarvasmarhát, házi madarakat nevelni. Legszorosb ért. emberi magzatot születésétől fogva bizonyos korig testileg ápol, táplál, egyszersmind testi és lelki tehetségeit idomítja, képezi, főleg erkölcsi és vallási tekintetben szóval és példával oktatja. Árva gyermekeket nevelni. A fiúkat, leányokat közintézetben nevelni. „Es keresztyén hitben ütet neveli vala.“ (Nádor-cod.). Katonának, papnak, kézmívesnek nevelni valakit. Jól, roszul nevelni. Némely fiait kinevelte, másokat elhanyagolt.
