NESZES
NESZES, (nesz-es) mn. tt. neszes-t v. ~et, tb. ~ek. 1) Neszszel mozgó, járó. Neszes selyemköntös, szoknya. 2) Mondják lóról, mely minden neszre megijed, valamint legyes, mely nyugtalankodik, mintha legyek csípnék. 3) Emberre alkalmazva am. szeleverdi, széleszü, ki szelessége által folytonosan neszt üt; székelyesen: neszere.
