NESZERE
NESZERE, (nesz-er-e) mn. tt. neszerét, tb. neszerék. Székely tájszólás szerint am. szeles, szeleverdi, szeleskedő, serteperte; szelesbolond, féleszü. Eredeti alakja valószinüleg neszele, azaz: neszelő, neszel igétől, melyben az l átalakult rokon r-vé, mint a nyoszoló Mátyusföldén: nyoszorú. Máskép: neszes, neszeti. V. ö. NESZEL, NESZES, 3).
