MÁLÉ, (2)
MÁLÉ, (2), (mál-é) mn. tt. málé-t. Szájtáti, mamlasz, ostoba, együgyü. Innen málé száju ember, am. ostoba módon bámuló, száját tátva tartó. Gyökeleme a szájtátást jelentő ma, s rokon a mámmám, mamlasz, mámmog, mámor, továbbá a bám, bámész, bámúl, bamba, bacza szókhoz. Átvetve: méla, melyből lett méláz, azaz gondolatokban mereng, mit sok ember szájtátva szokott tenni. Ide tartozik a melák, mely Marczalmellékén épen am. tátott száju, honnan melák kutyának nevezik a mészáros ebek azon faját is, melynek szája különösen széles, és tátongásra áll. Hangra és értelemre ezen ,málé’ szóval egyezik a német Maulaffe.
