MÁLÉ, (1)
MÁLÉ, (1), fn. tt. málé-t. 1) Némely tiszamelléki és erdélyi vidékeken am. kukoricza, máskép törökbúza, tengeri; honnan a debreczeni Füvészkönyv a ,zea‘ magyarítására használja. 2) Kukoriczalisztből készült lepény, azaz lapos és lágyabb édes étek, különösen sütemény, mely, ha tésztáját téjjel csinálják, túl a Dunán prósza, Mátyusföldén görhön a neve. Tisza mellett görhe a szinte kukoriczalisztből, de pogácsa-alakban készült és keményebb édes sütemény. Tréfás népi nyelven: napon sült málé, am. emberganéj. Az első értelemben talán annak mais (zea mais) növénytani nevéből módosult, francziául is maïs, spanyolul: maiz, melyet Columbus Dél-Amerikából hozott, s a kihalt Hajti nyelven mahiz-nak mondták. A debreczeni Fűvészkönyv szerzői úgy vélekednek, hogy a török Maldivae vagy Male-Dive vagy egyszerüen Male szigetektől vette volna magyar nevezetét. De ezek Kelet-Indiában s egy kissé messze vannak tőlünk. A 2-ik értelemben talán am. málló, amidőn elemzésére, s eredeti értelmére nézve l. MÁL, elvont gyök.
