MAGAS
MAGAS, (mag-as) mn. tt. magas-t v. ~at, tb. ~ak. Ami bizonyos fölszinen vagy sikságon többé-kevesbbé fölemelkedett, s az által a föld középpontjától valamivel távolabbra esik. Ellentéte: alacson, mély. Magas hegyek. Magas fekvésü ország. Magas vár, magas torony, magas ház. Ki magasról néz le, hamar szédül feje. (Km.). Magasról nagyobbat eshetni. (Km.). Ez nekem magas, el nem érhetem. Különösen aránylag véve, ami föntebb áll, mint rendesen szokott. Magas a víz, midőn árad. Magas tenger, mely a partoktól távol úgy látszik, mintha azoknál emelkedettebb volna. (Tenger magaslata). Magas homlok, mely a rendes mértéket fölülhaladja. Magas vállak. Magas fák. Magas asztal, mely átv. ért. jelent oly asztalt is, melyen nincs mit enni. Magas kalap, süveg. Magas sarku csizma, czipő. Aki magasra hág, nagyot esik. Átv. ért. ami a maga nemében másokat felülmúl, mihez hozzáadni nem sokat lehet, pl. magas hangok, melyek a rendes, és közép hangokon fölül emelkednek, melyek a gégének nagyobb erőködése, és öszveszorulása által nyomulnak ki. Magasra hangolt hegedű. Magas áron tartani, venni valamit, szokottabban nagy áron. A polgári életben am. mások fölötti állapot, rangra, születésre nézve. Magas állás, hivatal, származás. Magas ministerium. Egyébiránt ezen értelemben sokszor a fő használtatik pl. főrendü, főhivatalú, főméltóságu személyek. Általán megjegyzendő, hogy a német hoch-nak a magyarban nem mindig a magas, hanem gyakran a nagy, és többször a fő felel meg, pl. Hoher Markt, nagy piacz v. főpiacz: eine hohe Schule, főiskola, v. főtanoda. Hohe Zeit, nagy idő stb.
Mértanilag magasnak mondatik, ami függőleges irányban bizonyos fölszinen fölemelkedik, s valamely határozott pontig ér. Egy ölnyi magas ember, ki talpától feje tetejeig véve egy ölet üt meg. Könyöknyi, lábnyi, hüvelyknyi magas testek.
Hasonló hozzá a latin magnus stb. l. föntebb MAG (2), elvont gyök.
