MAGÁR
MAGÁR, (mag-ár) fn. tt. magár-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Növénynem a háromhímesek seregéből és egyanyások rendéből; csészéje nincs, bokrétaondója kettő, a külső a belsőt ölébe veszi. Magva alul-fölül hegyes s mintegy árral ellátott, s innen a neve; tehát összetett szó a mag és ár főnevekből. (Nardus.)
