LÖ
LÖ, elvont gyökelem, mely, mint származékaiból kitetszik, jelent általán mozgást, s megfelel neki a vastaghangu lo gyökelem, melyből szintén mozgásra vonatkozó származékok erednek, és az el és le önálló gyökök. 1) Ő képzővel, vagy inkább a gyökhangzónak megnyujtásával lett belőle: lő, azaz valamit sebes mozgásba hoz, elszállni kényszerít. 2) Egyszerű k-val, lök am. sebes taszítással magától távolít, elmozdít. 3) Öd képzővel: lö-öd, öszvehúzva lőd, mint lo-ból lód, s a lód törzsből lódít, lódúl, és a lőd törzsből lődör, lődöri, lődörög, azaz csavarog, csavargó, tekergő, szüntelen mozgásban levő. 4) -Öz képzővel lőz, lőzér, azaz csélcsap, zabolátlan nyelvü, kinek határtalanul jár a szája. Ide tartoznak a lőnye, lőre és lőtye szók is, melyekben ugyan alapfogalom a híg, folyó, nedvet jelentő lé, de szintén megegyeznek a fenn említettekkel, mivel a lének szükséges kellékét szinte a mozgékonyság teszi.
A lö hangutánzásra mutat a löbög származékban, de olyanra, mely szinte mozgás által támad. Ide tartozik a tájdivatos löcsölődik, mely nem csak a víznek locsogását jelenti, hanem a testnek hányakodását is.
