LŐ, (1)
LŐ, (1), (lö-ő) áth. Ragozva: lövök, lősz, lövünk, lőtök, lőnek. Első mult: lövék, lövél, löve stb. Második mult: lőtt. Jövő: lövend, parancsoló lőj, htn. lőni. 1) Szoros ért. valamely fegyvernemüvel, főleg régibb fajta szerrel, pl. íjjal, parittyával egy más rugalmas testet, pl. nyilat, kavicsot taszítás által sebes mozgásba hozva eltávolít. A puska- v. lőpor feltalálása után a puska- s ágyunemüekre is alkalmaztatott. Íjjal nyilakat, parittyával kavicsokat, puskával golyókat lőni, kilőni, ellőni. Néha tárgyesetes név nélkül, mely csak alattomban értetik, egyszerüen am. a fennemlített cselekvést elköveti, vagy gyakorolja. A vadakra, az ellenségre lőni. Puskából, ágyúból lőni. Ünnepély alkalmával mozsarakból lőni. Fába, czélba, tárcsába lőni. Levegőbe lőni. Belőni a várba. Kilőni a bástyák mögől. A töltött fegyverekből egymásután lőni. Valakihez hozzá lőni. Rálőni a futó nyúlra. 2) Az előbbivel öszvefüggő s átható értelemben am. a fennemlített, és hasonló fegyvernemü eszközök által valamit talál, sért, öl. Az erdőben vadakat, a csatában embereket lőni. Valakit véletlenül fejbe, agyon lőni. Aki madarat akar lőni, nem pengeti íját. (Km.). A fecskét röptében lelőni. Nem azé a madár, aki lelövi, hanem aki megeszi. (Km.). Tréfás átv. ért. bakot lőni, am. hibát követni el, mely a kitűzött czél ellen van. 3) Széles, és némileg átv. ért. valamit, repülő fegyver gyanánt valamely szűk helyről, vagy távolságról kitaszít, eltávolít. Fecskendővel kilőni a vizet. Csőből fuvás által golyócskákat lőni valakire. Az ugrókút kilövi a vizet. A nap messze lövi tüzes sugarait. 4) Népbabona szerént lőnek a boszorkányok, midőn valakit hirtelen bizonyos betegségbe ejtenek, kiről azt mondják, hogy bele lőtt a boszorkány.
E szóban tehát mindenütt alapfogalom a sebes mozgás, s általános rokonságban van azon lo, le, li, gyökü szókkal, melyekben ugyanazon vagy rokon értelem rejlik; továbbá a német los, schleudern, schlendern, finn lyyn, lyön (= ferio, ico) stb. szókkal. V. ö. LO, LÖ.
