LEH, (2)
LEH, (2), a régieknél mint önh. ige is használatban volt: lehek, lehsz, leh; m. lehett, htn. lehni. Am. lehel. „Mikoron kegyig az ember a kezére lehne, megkérdé, mi oka volna annak?” Pesti G. meséi CIX-dikében. „De mikoron méges (mégis) lehne, gerelyekkel általverék őtet” Carthausi névtelen (Toldy F. kiadása, 56. l.). „És mikor immár méndenestől éktelenné lött volna, parancsolá a tüzet öregiteni és még lehőt (lehelőt) a serpenyőben gyetreni.” Bécsi codex. Machabeus.
