LÁNCZ, (1)
LÁNCZ, (1), fn. tt. láncz-ot, harm. szr. ~a. Széles ért. több egymással öszvefüggésben levő részekből álló egész, pl. a bizonyos irányban vonuló, s egymásután következő hegyek sorát hegyláncznak mondjuk. Szorosb ért. oly egész, illetőleg mű, melyet több egymásba akasztott, s egymástól függő gyürük, karikák képeznek. Szőrből, zsinórból, fűszálakból kötött láncz. Különösen ilyféle szövedék különféle érczekből. Arany láncz, ezüst, réz, vas láncz. Rendeltetéséhez képest: nyakláncz, óraláncz, menteláncz, rabláncz. Legszokottabban jelent vas gyürükből, vagy karikákból csinált kötélforma szövedéket, melynek fő czélja valamit megkötni, megerősíteni. Láncz a gugorás kúton, szekéren, jármon, saraglyán. A harapós kutyát lánczra kötni. Földmérők láncza. Innen, lánczföld am. holdföld. Kötő láncz, melylyel kereket kötnek. Lánczra verni a rabokat. Rablánczot viselni. Néha reggel táncz, estve pedig láncz (rabság) (Km.).
„A sorvasztó láncz így készült árva hazánkra.”
| Kisfaludy K. |
Mesés rejtélyben eléadva: ha fölveszik is sír, ha leteszik is sír. Átv. ért. bizonyos dolgok, tárgyak öszvefüggése, bizonyos személyek öszvetartása. Eblánczot kötöttek egymás között, am. kutyabarátságot. Ez olyan láncz, melynek sok szemei vannak, azaz bonyodalmas dolog. (Km.). E szó palóczosan ejtve: loancz. Minthogy alapfogalom benne a részeknek egymástól függése, lógása, és mivel a szoros értelemben vett láncz részei természeti helyzetöknél fogva nemcsak egyszerüen mozgékony, lógékony, hanem előbbre haladó tulajdonságuak is, innen okszerüleg állitjuk, hogy gyöke különösebben a haladó mozgást jelentő lo v. la, melyből lett lo-an, lo-an-cz; oly alakulással mint a rovást, metszést jelentő ro gyökből lett roan-cz, ráncz, azaz rovás, metszés valamely testen.
