LANCZ
LANCZ, mn. tt. lancz-ot. Baróti Szabó D. szerént am. magas, szálas, hosszú. Heltai a német katonákat nevezi lanczoknak. A székelyeknél lanczfa jelent lármafát, vagyis magas faszálat, melynek tetején a régi zavargós időben zsúpot gyujtottak meg, mi a közelgető veszély jeléül, és arra szolgált, hogy a nép fegyverre keljen. E szó leginkább egyezik a latin longus, és a német lang szókkal, mennyiben t. i. hosszut jelent. Mi a Heltai értelmében vett lanczot illeti, ez talán nem egyéb, mint a Landsman szónak, melyen a német katonák egymást hivogatták, a magyarok által felkapott első része.
