IDÉTLEN
IDÉTLEN, (i-dő-etlen) mn. tt. idétlen-t, tb. ~ěk. 1) Ami kellő idejét még nem érte el, ki nem fejlett, éretlen, időnek előte fejlődni megszünt. Idétlen gyermeket szülni. Idétlen vemh. Idétlen őszülés, vénhedés. 2) Éretlen. Idétlen gyümölcs. 3) Átv. sótalan, helytelen, élcztelen, sületlen. Idétlen tréfa, beszéd, elménczkedés. Idétlen hányivetiség.
