HOZ
HOZ, (ho-z) áth. m. hoz-tam, ~tál, ~ott. Gyökeleme a pihegést, nehéz fuvást kifejező ho, mely akkor nyomul ki leginkább a tüdőkből, midőn bizonyos terhet emelünk, tovább szállítunk stb. 1) Tulajd. ért. valamely terhet, kisebb nagyobb nehézségü tárgyat, árut, testet stb. távolról közelre szállít, s ellentéte: visz, mely igével mind elemzési, mind értelmi tekintetben szoros viszonyban áll. Ugyanis a valódi lényeges különbséget köztök az i és o hangzók teszik; mert a h és v, (lehelés és fuvás), valamint a z és sz legközelebbi rokonok, és gyakran fölcseréltetnek. Mind a hoz, mind a visz teherszállitást jelent, azon különbséggel, hogy hozni, am. távolról közelre, vinni pedig am. közelről távolra szállítani, vagyis: hoz, am. onnan ide, visz am. innen oda szállít. Az elsőben tehát a távolról kiindulást jelenti a távolságot mutató o (o-tt, oda), a másodikban a közelről kiindulást a közelséget mutató i (i-tt, i-de). Ha elhoztad, vidd is vissza. Egyik felől hozzák, másik felől viszik az árukat. A hajókon sok gabonát hoztak. Hozzánk, ide hozták. Öszvetételei: alához, általhoz, béhoz, elhoz, eléhoz, felhoz, kihoz, meghoz, öszvehoz, visszahoz stb. 2) Átv. ért. jövedelmez, használ. Nem sokat hoz a táncz a konyhára. (Rm.). Ezen ház sokat hoz. 3) Mond, említ. Itéletet hozni. Szóba hozni valakit. Belehozni a beszédbe valamit. Eléhozni a multakat. Kérdésbe hozni bizonyos tárgyat. 4) Ejt. Gyanúba hozni valakit. 5) Juttat. Hozd eszembe a fizetést, ha talán elfeledném. 6) Támaszt, ébreszt, igazít. Életre hozni a halottakat. Eszére hozni a hibában lévőt. Ezekben: helyrehoz valamit, am. pótol, jóvá tesz; szavadból azt hozom ki, am. azt következtetem; meghozza az igaz kenyér, am. visszatér saját tűzhelyéhez.
