GUB
GUB, elvont gyök, (l. GU), melyből guba, gubacs, gubó, gubancz stb. származnak. Értelmében a hupásság, kanyarodás, tekeredés, tekergőzés, gömbölyegség fogalma rejlik, s rokon a göb, gib, gob, hup gyökökkel, továbbá a héber 
(bezárt; homorú, öblös [volt]), szanszkrit kup, kub, (magába zár, födöz) stb. szókkal.
(bezárt; homorú, öblös [volt]), szanszkrit kup, kub, (magába zár, födöz) stb. szókkal.
